A festők beltéri és kültéri munkákkal egyaránt foglalkozhatnak. Legfőbb feladatuk, hogy segítsenek megváltoztatni az otthon küllemét, de a falszerkezetek tartósságára is hatással van a munkájuk. Akár egyedül képesek a glettelés, tapétázás, mázolás, általános tisztasági festés, szobafestés és bármilyen jellegű utólagos javítás kivitelezésére. Csapatban sokan vállalnak külső festést, színezést, dörzsölt- és kapart vakolatokat, ha az időjárás engedi.
Épített történelem
6-8 ezer évvel ezelőtt Egyiptomban, Babilóniában, Asszíriában már a természetben talált, néhány földfestékkel is gazdag falfestészettel éltek. Az ókorban meghonosodott egyes jellemző színezőanyagok napjainkig fennmaradtak (pl. egyiptomi kék, pompeji vörös stb.), majd a reneszánsz ugrásszerű minőségi változást hozott. Bár a színező pigmenteket akkoriban még maguk készítették, vagy kutatták fel a rendelkezésükre álló területen, a korszak mész-kazein-alapú falfestéseihez (pl. templomok, tornyok, várak, de gyakran lakóházak homlokzatain, tehát kültéri igénybevétel mellett is) 150-200 évig szinte hozzá sem kellett nyúlni. Hazánkban a századfordulótól a második világháború kitöréséig terjedő időszakban virágkorát élte a festő- és mázolószakma, teljesen kézműipari, gépesítés nélküli jellege ellenére. A mesterek nagy része még a festékanyagokat is maga készítette, gyakran kézi hajtású gépekkel. Mostanában a munkafázisok egyszerűsítésére, a munkaidő-szükséglet csökkentésére, az élő munkával való takarékosságra törekszik az egész világ. Ám a vakolt tégla falszerkezetek mellett megjelenő betonelemek, panelek, gipszkarton-, faforgács- alapú, továbbá hőszigetelt falszerkezetek festésekor megnövekszik a járulékos munkaműveletek száma (pl. a tágulási hézagok kiképzésével), így a festés továbbra is jelentős tétel egy családi ház építésénél.
Napjaink feladatai
Gipszkarton szerkezeteket használunk, amik első ránézésre teljesen simának tűnnek. Pedig a lapok illesztéseinél minimális szintkülönbségek keletkezhetnek különösen a vágott, nem gyári éleknél. Ezek szalaggal erősített hézagolását precízen kell elvégezni, hogy az elkészült felület sík és egyenletes legyen, és a lapok illesztései utólag ne legyenek láthatóak. A végső felületképzés előtt a festő alapoz, hogy egyenletes nedvszívású, homogén felületet képezzen. Nagyon fontos lépések ezek, mert a beltéri falfesték rétegének jellemző vastagsága 1 tizedmilliméter, ami nagyjából megegyezik a hajszálunkéval! Egy ilyen vékony réteg képtelen elfedni bármilyen felületi hibát. Ha készen van, a sarkokkal és a szélekkel kezdi a szín felhordását. Az ablakoktól a helyiség közepe felé halad, a beérkező fény irányát lekövetve. Egy-egy részterületen a hengerrel felülről lefelé, függőleges irányú mozdulatokkal hordja fel a festéket, majd még egyszer óvatosan áthúzza a felületen úgy, hogy a festék egyenletesen fedjen. Ezt a technikát a festék rétegezésének nevezzük és a mennyezeten is alkalmazható. A gipszkarton speciális tulajdonságai miatt vizes bázisú (diszperziós) festékeket használunk, melyek lég- és páraáteresztők.
Kedvenc szerszámai:
- a teddy henger szinte forradalmasította a beltéri festést a klasszikus ecset praktikusabb alternatívájaként
- spaklit a felület előkészítésekor, a megfelelően sima felület kialakításakor használ
- a festékszóró pisztoly még a teddy hengernél is gyorsabb és egyenletesebb felhordásra képes
- festőlétrával akár járni is képes, hogy a magasabb területeken hatékonyan, le-föl mászkálás nélkül dolgozhasson
#SZAKMÁZUNK rovatunk további részei:
A kőműves
Az ács
A burkoló
