Ha a falak mesélni tudnának

A tégla az egyik legősibb építőelem, alapanyaga szinte mindenütt megtalálható a természetben. A gyártási eljárás az évezredek folyamán szinte alig változott, csupán egyes részleteiben finomodott. A vályogból vetett téglát egykor a napon szárították meg. A kiégetett tégla a vályogtégla igényesebben elkészített változata. A kiégetéssel kiküszöbölhető a vályognak az a hátrányos tulajdonsága, hogy nedvesség hatására elveszíti a szilárdságát. Így idővel tartósabb téglát, időtálló épületeket kaptunk.

Az agyagtéglát már Kr.e. 10 000 évvel ismerték, a legkorábbi emlékek szerint Egyiptomban, a Nílus iszapjából készítették és a napon szárították ki. Tégla égetéssel először a mezopotámiaiak próbálkoztak, Kr.e. 3-4000 évvel. Európában a rómaiak terjesztették el. Ahová csak hadjáratot vezettek, oda magukkal vitték a téglaégetés kultúráját is. Ők fejlesztették ki pl. a boltíves építést, aminek még ma is számos, kitűnő állapotban fennmaradt nyoma megtalálható. A téglagyártás ipari kezdetekor a XII. században Lombardia, Franciaország és Németország jelentik a téglagyártás központjait.

A 18. században új eljárásokat dolgoztak ki, amelyek lehetővé tették a tégla nagy mennyiségű előállítását. Az első két műveletben az különböző finomságúra őrlik a közetet. Ezután a megnedvesített anyagot csigaprésen gyúrják át, és egy rétegsort kiadó szalagsorra préselik. A negyedik fázisban a szalagsoron tovahaladó tömböt téglányi egységekre vágják fel. Utána szárítják, majd kiégetik. Ma már ezt a műveletet alagútkemencében végzik. A 19. századra az ipari és üzleti létesítmények közkedvelt építőanyaga lett, például belőle épültek a korai amerikai felhőkarcolók is.

Hazánkban a legkorábbi téglaégető kemencéket a 2-3. századból Aquincum területéről ismerjük. Magyar építésűnek a 13. századból pókaszepetki égetőt tartjuk, kicsit későbbi kemencék Dömösön kerültek elő, és a leletek szerint céhes formában működtek. A téglavetés később földesúri vagy városi privilégium volt, így több ezer különféle tégla is keringett az országban. A 19. század utolsó éveiben csak Budapesten 12 téglagyár működött, emléküket a Feneketlen-tó őrzi, amely eredetileg egy téglagyár anyaggödre volt.

 

Ma már nem egyszerűen téglatest formájú téglákat készítenek, hanem üreges belső szerkezetű, úgynevezett vázkerámiákat. A belső üregek révén a vázkerámia-téglák jobb hőszigetelők, ugyanabban a térfogatban kevesebb anyagmennyiséget tartalmaznak, tehát könnyebbek. Mi Porotherm 30 N+F Profi téglával dogozunk, amiből 30 cm vastag teherhordó fal építhető. Nagy nyomószilárdsága miatt masszív falazat készíthető belőle, és a külső hőszigetelő rendszer elemei is könnyen hozzá illeszthetők.

Ahol jelen vagyunk